A nagykorúság küszöbén

Ott igen, ott állj meg egy pillanatra,

Ringasd még gyerekkorodnak bölcsőjét,

Olvass varázsigét rozsdás lakatra,

S ne riasszon a felnőtti, csörgő lét.

Zárd be az ajtót, ám őrizd a kulcsot.

E helyt’ találod kincseit a múltnak,

Lezárva, pecsét nélkül, s látod, tudod:

Volt ifjúságod, tizennyolcon túl van.

Itt vagy, megérkeztél. Lépj át most bátran,

Rohanj, rohanj, s ne oltsd ki sosem lángod!

A világ fázik, szíved ki kell tárnod.